13.

Nasziaasztoook ^^ Meghoztam a következőt.:P Nem vártam meg a 10 kommentet... Most addig hozok részt, ameddig tudok, mert valószínüleg lesz olyan idő, amikor nagyon keveset tudok majd hozni. Neharagudjatok rám..:S   Viszont most tényleg megvárom, míg meglesz a 10! A rész, az most ilyen átkötő szerűség.. (: Naa de nincs rizsa...xD  :"D   Imádlaaaak titeket :P Lúúw.<3

*Chelsea szemszöge*

Mosolyogva libbentem ki a nagy lengőajtón. Mérhetetlenül boldog vagyok.Tudom, hogy ez nem fog sokág tartani,elvégre minden jó dolog olyan rövid ideig tart. Az élet egy játék. Egyszer lennt, egyszer fennt. Én most úgyérzem nagyon magasan, fennt vagyok. De félek, hogy egyszer nagyot zuhanok majd...Erre még nem akarok gondolni. Viszont pontosan tudom hogy mit fogok felvenni. Kivételes alkalom, ez nem fog többször előfordulni... [xD] Lehúztam a kártyám az olvasón, és besétáltam.

-Mesélj!-pattant fel Brett az asztaltól.Idegesen elnéztem a másik iránba. Mérges vagyok rá. Elvégre a legjobb barátnőm, EGYÜTT jöttünk ide, hogy EGYÜTT szórakozzunk. Ehelyett lepasszol egy fiú miatt.

-Miről?-kérdeztem flegmán. Rá se néztem, csak bevittem a vizes törölközőket a szennyeskosárba.

-Neharagudj. Tudom, hogy haragszol Ryan miatt, de...-szövegelt.

-Nem Ryan miatt haragszom. Csak éppen mióta megjelent, konkrétan le se sz*rsz. -dobtam le az ingemet.

-Sajnálom.-suttogta.-Innentől nem lesz több ilyen, jó?-nézett mélyen szemembe. Halványan elmosolyodtam, és bólintottam.Kitártam karjaimat, ő pedig szó szerint belevetette magát.

-Mennyi az idő?-kérdeztem.

-Negyed öt.

-Mit szólnál, ha ötig beszélgetnénk?-mosolyogtam ravaszul.

-Hozom a kakaót.-vigyorodott el.

Beszaladtam átöltözni. A tiszta fehérneműre,csak egy lila rövidnadrágot vettem fel, egyszerű fekete toppal. Visszamentem a kanapéra, ahol Brett kezembe nyomta a bögrét.

-Szóval?-kíváncsiskodott.

-Mit szeretnél tudni?-vontam fel szemöldököm.

-Mindent.-vágta rá.- Hogy jöttetek össze? Hogy csókol? Kedves veled? Szerelmes vagy?-halmozott el kérdéseivel. Felnevettem.

-Nem vagyunk együtt. Mi volt a többi kérdés? Egyszerre csak egy.-figyelmeztettem.

-Hogy csókol?

-Istenien.-mosolyogtam rá.

-Kedves?

-Nagyon édes.-haraptam alsó ajkamba.- Képzeld, gondoskodott az ebédről is.

-Tényleg?-vonta fel szemöldökét.Bólintottam.-Szerelmes vagy?-tette fel a következő kérdést. Ezt az előbb is hallottam, de nem nagyon akartam rá válaszolni. Helyette kortyoltam egyet bögrémből.

-Még nem.-ráztam meg a fejem. Elmosolyodtam, és úgy kémleltem a barna folyadék felszínét.-Te szerlmes vagy?-kérdeztem vissza. Felpillantottam rá. Látszott, hogy elgondolkozik.

-Azt hiszem, igen.-mosolygott.

-Ezek szerint együtt vagytok, nem?

-Így konkrétan, még nem beszéltük meg. De nyilván nem fogunk mással flörtölni, vagy ilyesmi.

-Értem.-bólogattam.Sóhajtottam egy nagyot.-Amúgy, akkor most mi lesz ez a vacsora-baromság?-néztem rá fáradtan.

-Nem tudom, de szerintem Ryan és Justin miatt van.-rántott vállat.

-Nem mondod?!

-Annyit tudok, hogy 7 előtt tíz perccel kész kell lennünk. És anya szerint elegánsan, de csak kellőképpen.

-Akkor pont jó lesz az, amire gondoltam.-vigyorogtam.-Te tudod már, mit veszel fel?

-Még nem.Segíts!-nézett rám kétségbeesetten.Felnevettem.-Gyere.-biccentettem szobája felé.

-És ez?-mutattam fel unottam a harmincadik ruhát.

-Ebben kövérnek fogok látszani. Mit gondol majd rólam Ryan??-nyávogott.

-Kész, vége... Feladatam!-emeltem tekintetem az ég felé.Zokogást színleltem, mikor felgyúlt a 'fény'. Megjelent előttem a tökéletes ruhakombináció. Előszedtem egy fekete koktél ruhát, ami térd fölé ért. A dekoltázsa is tökéletes volt. Pont annyit mutatott, amennyit illik, de mégis olyan szexis. Fekete tűsarkút választottam hozzá. Néztünk még néhány kiegészítőt.

-Imádlaak.-visította.-Akkor ezt kivasalt hajjal, igaz?

-Szerintem igen.-mosolyogtam.Átmentem az én szobámba. Végül mégsem azt a ruhát veszem fel, amit terveztem. Azt meghagyom egy különgleges alkalomra. Ederetileg ma estére, a 'fogadás-vacsira' terveztem.De annak lőttek, hála a szülőknek, így most mást veszek fel.

Nekem elég volt negyed óra a teljes szett kiválasztására. Egy halványkék ruhára esett a választásom. Koktél szerű volt, mert nem volt pántja. Kb. a térdemig ért. A derekamig tökéletsen simult, majd onnan szabadon esett. A szoknya részét egy nagyon vékon, tüll szerű anyag enyhén megemelte. Leakasztottam fogassal együtt, és az ágyamra terítettem.Alá a ruha színével tökéletesen megegyező magassarkút tettem.Selyem szerű anyag fedte. Elöl nyitott volt, így néhány lábujjam 'szabadon' maradt. Nyakláncnak, egy hosszabbat választottam. A medálról egy angyalka figyelt. Ezt anyutól kaptam, mikor véget ért a "zűrös" időszakom. Elővettem még a kedvenc ezüst karkötőm. Számomra ennek nagyon nagy jelentősége van. Ezt még LA-ben kaptam, a legjobb barátomtól.Fiú volt. Akkor jöttünk rá, hogy többet érzünk egymás iránt, mikor anyáék elmondták, hogy költözünk. Nekem is nehéz volt, de én még nem szerettem bele Jason-be. Ő azt mondta, már szerelmes volt. Azt kérte, hogy eltudjon felejteni, ne keressem. Hogy majd Ő hív, ha úgy érzi. Ez pár éve volt. Azóta sem beszéltem vele... 'Megemlékezés' képpen, hagytam egyetlen egy könnycseppnek, hogy utat törjön. Megvártam míg levándorol, majd befejeztem.

Az utolsó simításokat végeztem a sminkemen. Alul-felül kihúztam, szempillaspiráloztam, és csillogó kék port tettem szememre. Szájfényeztem. Feláltam, odasétáltam az óriási tükörhöz.Tetszett a harmónia a sminkem, a ruhám, és az ékszerek közt.Alaposan szemügyre vettem az előttem álló lányt. Tényleg egész jól nézett ki. De valami nem volt az igazi. Valami nem volt őszinte rajta. Mégpedig a mosolya.Pedig most igazán boldog lehetne. Meg van mindene, egy luxus hajón sütteti a hasát, a világ legédibb sráca pedig lesi minden egyes kívánságát.

-Mi bajod?-kérdeztem a 'lánytól'. Nem kaptam választ.- Mi hiányzik még?

-Ő.-'jött' gondolatban. Csak ennyi volna? Ilyen kis apróság? Nos, ez ellen tehetünk. Ránéztem az órára. 3/4 Hét. Negyed óra múlva már láthatom. Bepakoltam kistáskámba. Telefon, pénztárca, szobakártya, szájfény... Kopogtak. Odamentem, és kinyitottam az ajtót.

-Szia.-jött be Brett. Alaposan végigmért.-Hableányos?-emelte fel mosolyogva egyik tincsemet. Bólintottam. Hableányos, azaz hullámos.- Szóval most jókislány vagy?-nevetett fel.

-Ja.-mosolyogtam.

-Liza meg anyu már ittvan.-forgatta meg szemét.

-Menjünk.-sétáltam ki az ajtón.

-Aztaaa, Chels, nagyon jól nézel ki.-mosolygott elismerően Flora,Brett anyja. Amikor négyen vagyunk valahol, mindig azt hiszik, ő az anyukám. Csak azért, mert ő is szőke. Micsoda hülyeség!

-Köszi. Ti is elképesztőek vagytok.-vigyorogtam.-Megyünk már?-sürgettem őket.

-Megyünk.-forgatta meg szemét anyu, majd mindannyian elindultunk a lift felé.

12.

Sziaaasztok drágaságaiiim :P Meghoztam a következőt. Megpróbálok holnap délután is hozni, ha meglesz addig a 10 komment.(: A rész, az... őőő. Inkább nem mondok semmit,mert folyton rám szóltok x) Jó olvasást és sok-sok komit :$ <3  Lúw...

// Szülői//

Hirtelen támadt egy ötletem.Gyorsan felkaptam Chelsea-t.A térdhajlatánál volt az egyik karom, a másik a nyakánál, és futni kezdtem vele.Már amikor felemeltem sikított egy kisebbet, de mikor rájött tervemre, nevetni kezdtett.

-Justin, tegyél le!-ütögette vállamat nevetve.-Kérlek!

-Sajnálom.-rántottam vállat. És elértünk utunk végéhez, mindketten elmerültünk a medence hűvös vizében. Nem tudtam eldönteni, hogy mikor Chels feljött a víz alól, könnycseppek, vagy csak a víz folyt arcáról. Egy biztos: nevetett.

-Hé, haver!-hallottam egy kiabálást. Megforultam. Az úszómester volt az. Tény, hogy jól ézett ki.Tipikus kigyúrt, napbarnított Jópasi. Rühellem az ilyeneket.

-Van valami probléma?-vontam fel szemöldököm.

-Van.-emelte fel hangját.- Ez veszélyes, ne csinálj ilyet többet.-figyelmeztetett. Majd láttam, hogy a hátam mögött lévő Chels-re kacsintott. Megfordultam, és láttam, hogy Ő elpirulva lehajtotta fejét. Mérges lettem. Minek kacsintgat ő a csajomra? Vagyis, Chels MÉG hivatalosan nem a barátnőm, de nem kell sok, érzem. Még soha nem voltam ennyire dühös ilyen helyzetekben.Megszoktam, hogy minden csaj oda van értem, szóval nem állnak le egy ilyen senkivel. De Chelsea egészen más. Mérgesen kitrappoltam a medencéből, és hanyagul levágtam magam az egyik napozóágyba. Érdekelt is most Ryan és Brett csókcsatája mellettem.

-Most mi bajod van?-szaladt utánam Chels. Ártatlan, gyönyörű arca egy pillanatra ismét megbabonázott. Megrántottam a vállam.- Ha nem akarod elmondani, ne tedd.-fordult el, és leült a mellettem lévő napágyba. Felvette napszemüvegét, és napozni kezdett. Nem bírom ki... Elővettem a naptejet, és felé fordultam. Gondolom csukva van a szeme, mivel nem vett észre. Óvatosan végigsimítottam hasán. Tekintetét még napszemüvegén keresztül is éreztem.

-Bekenhetlek?-kérdeztem suttogva. Elmosolyodott.

-Szeretném.

Hasra fordult, lehajtotta fejét. Haját ismét feltűzte. Odatérdeltem mellé a napágyra. Lassan elkezdtem kicsomózni fürdőruhája felső részét.

-Mit csinálsz?-kapta fel fejét.

-Zavar.-vontam vállat.Ismét elhelyezkedett. Tettem hátára egy kevés naptejet, majd gyengéden elkezdtem belemaszírozni. Vállán kezdtem, majd le az egész hátán. Oldalán is végigsimítottam kezem. Jó volt Őt 'fogdosni'. [xD]

Derekán is eldolgoztam a naptejet, majd kicsit bátrabban lecsúsztattam kezem fenekére.

-Ott nem kértem.-mondta, de meg sem mozdult. Hangján éreztem, hogy mosolyog. Halkan felnevettem.Még lesimítottam tenyerem combjára, majd nagy nehezen bekötöttem fürdőruháját. Felálltam.

-Most én.-ült fel vigyorogva.

-Kérni akartam.

Én is lefeküdtem a napozóágyra, és kényelmesen elhelyezkedtem. Éreztem, ahogy ráül a derekamra.

-Ugye nem baj?-hajolt suttogva fülemhez. Megráztam a fejem.-Akkor jó.-suttogott továbbra is. Gyors puszit nyomott fülcimpámra. Megremegtem. Ez váratlanul jött. Nem mondom hogy nem tetszik, mert hűű :P. Rám tette a naptejet, majd 'simogatni' kezdte hátamat. Apró kezével finoman 'dolgozott' hátamon. Körmével szíveskéket és egyéb formákat rajzolt hátamra.

-És a ráadás.-nevetett halkan. Most Ő csúsztatta kezét az én fenekemre, és óvatosan belemarkolt. Nevetve leszállt hátamról. Elkaptam kezét, és hátamra fordultam. Visszaültettem csípőmre.

-Mit szeretnél?-vonta fel szemöldökét. Felültem hozzá.

-Ezt.-suttogtam, majd ajkaimat övére nyomtam. Hevesen csókoltam, de Ő ugyanolyan szorgalmasan viszonozta. Pont belemerültünk volna, mikor valaki krákogni kezdett.

-Bocs hogy zavarom a...khm..hogy zavarlak titeket, de beszélnünk kéne.-vakarta meg zavartan Ryan a tarkóját.

-Valami baj van?-vonta fel szemöldökét Chels.

-Jaaa nem. De nem fogjátok elhinni.-guggolt le.

-Mi van már?-nevettem el magam.

-Pattie együtt vacsorázik Chels és Brett anyjával.-mondta egy levegővel. Ledöbbentem.

-Mi? Miért?-kérdeztem.

-Fogalmam sincs. De a 'partira' ti is hivatalosak vagytok.-nevettet gyúnyosan.

-Hülyegyerek.-ütöttem meg gyengén a tarkóját.- Te is anyuval vagy itt, szerinted téged nem hoz?

-Francba.-szisszent fel.

-Mit akarnak ezek együtt?-kérdezte Chelsea kétségbeesetten.

-Franc tudja.-rántottam vállat. Őszintén szólva, ideges voltam.-És te ezt honnan tudod?-fordultam haverom felé.

-Brettől. Ő meg az anyjától.

-Marhajó.-motyogtam. Sóhajtottam egy nagyot.Chels finoman végig simított karomon, és bátorító mosolyt küldött felém. Visszamosolyogtam, és hozzábújtam. Arcom nyakába rejtettem, és beszívtam illatát. Olyan jó illata van, még vizesen is. Visszaszorított. Puszit nyomtam arcára.

-Hánykor?-fordult Ches ismét Ryanhez.

-Hétkörül.

-Huh...Addig csak 3 óránk van.-sóhajtott.

-Csak?-vontam fel szemöldököm.

-Csak.-mosolyodott el.- Akkor, majd szülőin biztos találkozunk Sziasztok.-állt fel. Összepakolta cuccait, felöltözött,megfésülködött.Sóvárogva néztem, ahogy eltűnik a nagy lengőajtó mögött.

-Szia.-suttogtam utána.

11.

Ay yo Sean, you Mr. Kingstooon *-* Jóóó estéét hölgyeim és uraim :D Na itt van a kövi. Az előző komikkal nem igazán elégedtem meg :| [ jó, az igaz hogy sz*r lett, de ezt is leírhatnátok...] Nem baj, de akkor kárpótoljatok ezzel, léccilécci *-* o-O  Annyira szeretnék komikat& csillagokat ):  Lehetne ez az utó-kari ajándékom? (: :P Neharagudjatok, annyira hülye vagyok.  Tisztáára felpörögteeem xd   Azért jó olvásást dráágáim :D <3  [ a rész szokásosan pocsék ] Lúw <3

/ Bámészkodók örömére/

*Justin szemszöge*

-Nem mehetsz el.-ragadtam meg.Nyeltem egy nagyot.-Ezt egyszerűen nem teheted. Csak nem teheted.-hajtogattam. Közel húztam magamhoz, és átöleltem derekát. Ő nyakam körém fonta karjait.-Ne menj el. Ígérd meg.-motyogtam vállába. Sóhajtott egy nagyot.

-Nem megyek sehova, ígérem.-simított végig hátamon. Érintése, mint egy áramcsapás. Libabőrös lettem. Megkönnyebbülve fújtam ki bent tartott levegőmet.-De te is ígérj meg valamit.-szólalt meg kis idő után.

-Akármit.-néztem mélyen szemébe. Arca komolyságot sugárzott.

-Ígéred meg, hogy soha nem csapsz be. Hogy csak a valódi érzéseidet mutatod felém.-suttogta. Ennyire nem fogja fel, mit érzek? Hogy lennék képes becsapni? Egyszerűen megbolondulok érte.

-Ígérem, hogy soha nem csaplak be.-suttogtam én is. Halványan elmosolyodott. Szemeim, mint minden alkalommal arcára, azon belül is vagy szemére, vagy szájára tévedt. Most utóbbira. Annyira vágyom már rá, hogy megcsókolhassam. Arra, hogy az enyém legyen. Ezúttal nem tudtam, de nem is akartam tűrtőztetni magam. Lassan hajoltam le hozzá. Amint láttam, hogy lehunyja szemét, megnyugodtam, és én is hasonlóképpen cselekedtem.

*Chelsea szemszöge*

Nem kellett sokáig várnom, hamarosan megéreztem eszméletlenül puha ajkait az enyéimen. Lassan elnyíltak. Nyelvünk vad táncot járt, majd mikor megtalálták, nem engedték egymást. Lágyan, érzékien csókolt. Eddig azt hittem, az első csókom volt a legjobb. De Justin csókja...eszméletlen. Tökéletesen csinálja. Kezemet tarkójához csúsztattam, és ott finoman beletúrtam hajába. Az ő keze hátamon járt fel-le. Mikor elfogyott az összes levegőm, kicsit elhúzódtam. Homlokát enyémnek támasztotta. Ajka még mindig olyan közel volt, hogy éreztem meleg leheletét. Kinyitottam szememet. Halkan felkuncogtam, ahogy láttam lehunyt szemeit. Suttogást hallottam magam körül, így fejem picit oldalra fordítottam.Hangosan felnyögtem, és fejem visszahejeztem előző helyére.

-Justin.-suttogtam ajkaiba.

-Hm?

-Közönségünk van.-kuncogtam, majd fejem vállába temettem. Ő hangosan kifújta levegőjét, ebből gondolom, hogy végre kinyitotta szemét. Pár ember, alig néhány méterre innen figyel minket. A többi 'bámészkodó' csak néha fordul hátra, arcukon széles vigyorral. Ahogy látom, élvezték az előadást.

-Tudod, fura egy tinisztárral csókolózni.-jegyeztem meg még mindig karjaiban.

-Furán jó, vagy furán rossz?-vonta fel szemöldökét.

-A csók része, furán tökéletes. De a többi, furán bizarr.-vágtam egy pofát. Halkan felnevetett.- És neked milyen egy átlag lánnyal csókolózni?

-Nem is tudom. Szerintem, te nem vagy átlag. Különlegesebb vagy mindenkinél. És ahogy csókolsz.-sóhajtott úgy, mint a szerelmesek.- Az sem átlagos...-fejezte be mondatát. Elmosolyodtam.

-Gyere.-ragadta meg karom. Szó nélkül követtem őt. Kimentünk a medencéből. Csak most tűnt fel, hogy végig a medencében voltunk. Az első csókunk a medencében történt volna?! Ez szerintem olyan fura, de romantikus... Pont mint Justinnal csókolózni. Biztos, hogy soha nem felejtem el. Vissza mentünk a napágyakhoz.

-Csüccs le, mindjárt jövök.-mosolyodott el, majd puszit nyomott arcomra. Úgy tettem, ahogy mondta. Leültem, és vizslatni kezdtem körmömet. Pinkre volt kifestve, de már le kéne mosnom. Ahogy elgondolkoztam magamban, hogy milyen is legyen a körmöm, észre sem vettem, hogy Jus visszatért. Kezében tálca, és azon mindenféle finomság. Különféle sajtok, koktél paradicsom,zöldségek, és háromszögre vágott szendvicsek. Elnevettem magam, de egyben meg is lepődtem. Nem is tudtam hogy Justin ilyen törődő típus.

-Ez meg mi?-mosolyodtam el.

-Ebéd-piknik.-vigyorgott.

-És mikor csináltad? Vagy ki csinálta?-vontam fel szemöldököm.

-Az legyen az én titkom.-kacsintott. Puszit nyomtam arcára, köszönet képpen. Elkezdtünk enni. Én egy olyan háromszög alakú szendvicset ettem, és a köretből csipegettem. Délután két óra lehetett. Most hogy nyár van, a Brett-féle csajos bulik után ilyenkor kelek. Aprópó Brett...

-Nézd csak kik jönnek ere.-vigyorodtam el. Hátrafordult, és halkan felnevetett. Brett és Ryan összefont kezekkel sétáltak ide.

-Áááá, a gerlepár.-röhögött Justin.

-Te beszélsz, haver?-nevetett Ry. Felvontam szemöldököm.- Az egész hajó Justin Bieber csókjáról beszél.-magyarázta. Elpirulva fordítottam el a fejem.- Rögtön tudtuk hogy veled, Chels.-vigyorgott szélesen. Szórakozottan megrántottam vállam.

-Honnan tudod, hogy velem?-kérdeztem sejtelmesen.

-Különben nem te lennél most itt vele, nem?-mosolyodott el. Megforgattam szemeimet.- Akkor együt vagytok?-kérdezte elégedetten, bár szerintem kijelentésnek szánta.

-Nem.-vágtam rá.

-Még.-egészített ki Justin. Mindenki nevetni kezdett. Most érzem magam igazán jól eddigi itt létem alatt...

10.

Guys!!! (: Itt a 10.rész :P Huhúúú:D A suli miatt, most ritkábban lesz rész. Ez, szerintem nem lett annyira húha...:| Azért jó olvasást és BUÉK utólag is ;)

/ Selena és Miley után, megijedtem/

*Justin szemszöge*

Ott mentünk, kézenfogva a folyosón. Kimondhatatlanul boldog vagyok.Végül megálltunk a lift előtt.Csak tanulmányoztam Őt. Puha, édes arcát egyetlen pattanás sem rondítja el. Mondjuk, engem egy-két piros pont sem zavar. Szinte ámulatba ejtő kék szeme van. Ha az ember belenéz, kedve támad úszni.Telt ajkai szájfény nélkül is rózsaszínek. Selymes, szőke hullámos haját feltűzte. És én is pasiból vagyok, így akarva-akaratlanul a szemem lekalandozott.Ingét nem gombolta be, így tisztán láttam mellének egy pici részét, amit direkt nem takart a fürdőruha.Nyeltem egy nagyot, majd tovább nézelődtem. Lapos, napbarnított hasán egyből feltűnik köldökében a rózsaszín kő. Köldögpiercingje van? Nem is tudtam. Hallottam édes nevetését. Felpillantottam. Nézte, ahogy tanulmányoztam hasát. Vajon azt is látta, amikor a mellét néztem? Ez ciki.

-Köldök piercinged van?-vontam fel szemöldököm. Nevetve megrántotta vállát. De ez nem olyan csúnya vad volt, mint a punkoknak. Szolíd, szép kicsi kő. Biztos voltam benne, hogy Swarowski. Jól állt neki.-Tetszik.-mosolyogtam. Nyomott egy puszit az arcomra, majd elvigyorodott.

-Ezt miért kaptam?-mosolyogtam féloldalasan.

-Nem tudom.-mondta, miközben ismét vállat rántott.

-Miért vonod meg mindig a vállad?-nevettem mostmár énis.

-Miért kérdezel ilyen hülyeségeket?-vigyorgott rám.Ezúttal én vontam meg a vállam.

-Látod, erre csak így lehet válaszolni.-nézett rám csillogó szemekkel.Bólintottam egyet, kicsit bizonytalanul.- Akkor majd a medencénél rendelünk valamit, igaz?-kuncogott fel. Nem hülye a csaj. Tényleg nincs meki. :P

-Igen.-nevettem el magam. Már csak azt éreztem, hogy kicsúsztatja kezét az enyémből, majd arréb ugrik egyet. Pedig csak a lift jelezte hangos sípolással, hogy megérkezett. Az ajtó mögött egy vállig érő, barna hajú nő tűnt fel.Komoly volt. Amint közelebb ért, arca felvidult, lágy lett. Simán felismertem, ez Elizabeth Vernon. Akkor ő Chels anyukája. Egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, legalábbis külsőleg.

-Szia anyu.-mosolygott Chels.

-Sziasztok.-üdvözölt minket a nő.

-Csókolom.-néztem rá.-Justin Bieber.-nyújtottam a kezem.Elmosolyodott.

-Elizabeth Vernon. De kérlek tegeződjünk, és akkor Liza.-rázta meg kezem.Bólintottam.

-Hát te?-mérte végig anyját Chelsea.

-Nem hozzátok jöttem, csak van egy kis elintézni valóm. Viszont valamelyik nap akartunk valami közös programot.-hadarta.

-Jólvan.-forgatta meg szemét Chels nevetve.

-Na de megyek is, majd beszélünk.-nyomott lánya arcára puszit, majd az én arcomat is megsimogatta.- Sziasztok!-kiáltotta még, majd eltűnt a hosszú folyosón. Szóra nyitottam volna a szám, de Chelsea megelőzött.

-Egy szót se!-mutatta fel mutatóujját. Jó kisfiú módjára bólintottam. Kezét ismét enyémbe csúsztatta, és elindult a lift felé.-B*sszus!-kiáltott fel, majd visszafutott a lakosztályba. Alig 5 perc múlva 2 törcsivel és egy naptejjel tért vissza. A naptejet a liftben elrakta a táskába, már csak a két törölközőt szorongatta.

-Tudod-törtem meg a csendet. Kíváncsian nézett rám.- Fura, hogy nem vagy beképzelt.-merengtem el. Felvonta szemöldökét.- Mármint, milliomosok vagytok. Gyönyörű vagy, jó az alakod.-kezdtem el sorolni.Anyám, kellett nekem ezeket mondanom.

-Nincs okom beképzeltnek lenni. A pénzért anyu és apu megdolgoznak, nekem ahhoz semmi közöm. Gyönyörű nem vagyok, az alakomért pedig nem nagyon teszek semmit.-nézett a szemembe. Mint egy angyal. Teljesen megbabonáz. Ráadásul ez a válasz is olyan ártatlanul kedves, mint ő.-Viszont neked van rá okod.

-Nekem? Miért lenne?-értetlenkedtem.

-Jaj, ne csináld.-nevetett. Kérdőn néztem rá.- Te is gazdag vagy, de te a saját erődből. Isteni hangod van... És NAGYON helyes vagy.-hajtotta le fejét. Szóval, helyesnek tart. Tisztára fel ment bennem az adrenalin. Most megcsókoltam volna, de a lift megállt, az ajtó pedig elhúzódott. Belém karolt, és úgy húzott.

***

A medence, nagyon nagy volt. Előröl hátrafelé mélyült. Legelöl még csak derékig ért, de a végén nem ért le a lábam.

-Bérelek ki napágyat, jó?-mosolyodott el. Megráztam a fejem.

-Majd én.-azzal belenyúltam a zsebembe, a pénztárcám után kutatva. Kezét ráhelyezte a karomra.

-Kérlek, Justin.-nézett mélyen a szemembe.-Ne csinálj nagy ügyet két napágyból.-suttogott.Ismét hatalmas hiba volt elmerülnöm két gyönyörű szemében. Bólintottam. Annyira közel volt hozzám. Csak mégegy kicsit kéne közelednem...

Még soha nem tette ezt velem egyetlán lány sem. Óvatosan, egy puszit nyomott a számra.Visszahúztam, és én is övéire nyomtam az én ajkaimat. Csak tartottam magamnál. Szorosan átölelt. Arcát mélyen nyakamba fúrta. Még egy puszit nyomott az arcomra, majd visszatért a napágyakhoz. Mire elintézte, én már ugrottam a bombát a medencébe.Feljöttem, és megdörzsöltem a szemem. Chelsea a nadrágjától vált meg éppen. Ingjét már levette, és a csattot is kivette hajából,így az finoman omlott vállára. Lassan elindult felém. Kiúsztam a medence széléhez. Mikor ideért, finoman 'végigsimított' a vizen. Nedves kezét végig vezette karján. Nyeltem egy nagyot, és úgy figyeltem, ahogy aztán szépen végig csúsztatja a hasán, majd a combján is. Ő hűti magát, nekem viszont egyre jobban melegem lesz... Szépen bemászott mellém.

-Justin...-nézett rám. Kíváncsian felvontam a szemöldököm.- Neked megvolt Jasmine?-kérdezte, de hangján hallottam,hogy zavarban van.Sóhajtottam egy nagyot, és bólintottam.Nyelt egy nagyot.-És...A-folytatta, de hangja kicsit megcsuklott. Bátorítón mosolyogtam rá. Tulajdonképpen, a legtöbb videóklippes lány meg volt... de ezt kicsit szégyenlem. Mármint, jó volt velük kicsit ellenni a forgatások alatt..- Anastasia?-suttogta. Bólintottam.

-És a OLLG is...-hajtottam le fejem.

-Selena?

-És Taylor Swift.-vakartam meg tarkómat.

-Még valaki?-sóhajtott nagyot.

-Rihanna.-mosolyodtam el. Elkerekedett szemekkel nézett rám.-Csak vicceltem.-nevettem el magam.-De Miley igen.-néztem a medence alját.- Ennyi, nem volt több híresség.

-Csak ennyi?-gúnyolódott.

-Nagyon haragszol?-néztem szemeibe. Kicsit, mintha megenyhült volna.

-Miért haragudnék?-mosolyodott el keserűen.

-Akkor mi a baj?-kérdeztem halkan. Látom hogy bántja valami.

-Annyi gyönyörű lánnyal jártál... Selena, Miley.. És híresek. Nem értem, miért állsz egyáltalán szóba velem.-hajtotta le a fejét.- Na és... Ha velük is ennyi idő alatt végeztél... Akkor nekünk egyáltalán nincs is értelme... közelebb kerülnünk egymáshoz.-suttogott.

-Butaságokat beszélsz.-simogattam meg arcát.- Én most... határozottan mást érzek, mint Selenánál vagy Miley-nál. Egyedül Caitlinnél volt hasonló. De még nála sem volt ennyire... ennyire jó.-mosolyodtam el.

-És ha nekik is ezt mondtad? Honnan tudhatnám?-húzdott el. Nem értem. Miért fájnak ennyire a szavai? Minden egyes kimondott mondatnál, mintha tényleg fájna a szívem.

*** Chelsea szemszöge***

Megijedtem. Azt hiszem csak most fogom fel, hogy Ő tényleg Justin Bieber. Mármint, nem azért mert gazdag vagy híres... Vagyis de. Pontosabban mert híres, és eszméletlen helyes. Ő ezt ki is használja. De ha neki annyi híres és gyönyörű lány megvolt, miért ragadt le még mindig nálam? Teljesen összezavarodtam.

-Ne érts félre. Csak azt hiszem kicsit lassítanunk kéne.-suttogtam. Még utoljára, megfogtam a kezét.

-Mennyire kéne lassítani?Mit szeretnél?-kérdezte fájdalmasan. Most kell kibírnom sírás nélkül.

-Majd ha tudom, szólok, jó?-simogattam meg arcát.Megfogta az arcán lévő kezem, és megpuszilta.

-Ne menj el. Igérem, nem közeledek, csak ne menj el.-húzott közelebb magához.Miért kell ennyire megnehezítenie?

9. rész */ Mr. Bond /*

Jóestét!:D Örömökre, Bánatokra, de megint itt vagyok. :P x) Egyébként, igen, olvasom a Hot Girl könyveket, és imádom őket! :D A Hot Girl sorozat mellett elkezdtem egy újat, Cathy Hopkins történetét. Ennek éppen az a címe, hogy "Út a paradicsomba" , de van több része is. Nektek mi a kedvenc könyvetek? :P  Na nincs rizsa. A rész, az borzasztó. Azt hittem, hogy hosszú, de kiderült, hogy csak unalmas, ezért tűnik annak. Semmi komoly esemény, csak hülyeségek. Mindegy. Pusziiiii és Jó olvasást x) :D

*Chels szemszöge*

~Egy szupersztárnak, aki álmaim pasija.- gondoltam magamban. Egyre jobban kezdtem meggyőződni, hogy tetszik. Mondjuk, a külsejével eddig sem volt gond.

~A szemei... És a halvány kockák, ahogy kirajzolódnak a hasán.. És a haja... Francba. Ha a közelemben van, mindig elkalandozik ilyen téren a fantáziám. Elmerülök azokban a barna, csillogó szemekben... Ha csak felidézem édes mosolyát, ahogy kivillannak hófehér fogai...Még jó hogy tart.Most jut eszembe. Milyen közel vagyok hozzá! Az illata is édes. Szeretem az édes illatokat, nekem is minden cuccom olyan. Parfűm, Tusfurdő, Testápoló... Jaj! Mielőtt elfeljtem, szólni kell anyunak, hogy hozza át a testápolóm.

-És szerinted?-hallottam meg ismét mély, rekedtes hangját.

-Tessék?-kérdeztem vissza. Kérdezett volna valamit? Nem szabad hagynom, hogy elárasszanak a gondolatok.

-Azt mondtam, lekoppinthatnánk Ryanék ötletét.-ismételte meg. Mivan? Ő máris.. tovább akar haladni?

-Szerintem, az nem jó ötlet. Hiszen, nem járunk, és még az első csók sem...-hablatyoltam össze-vissza. Felnevetett.

-A főzésre gondolatam.-nevetett még mindig. Juj...Istenem! Akkora egy hülye vagyok. Most biztos elpirultam.-Aranyos vagy mikor elpirulsz.-harapott alsó ajkába. Olvas a gondolataimban?! Az elég ciki lenne. Főleg, hogy most teljesen belezúgva kezdtem áradozni a hasáról...

-Ja..ő. Oké. De, ugye tudod, hogy nem főznek?-kuncogtam fel.

-Tudom. Valószínüleg, Ryan ötlete volt. Sosem tudott hazudni a gyerek.

-Őőő, Justin?-szóltam közbe.

-Mondd csak.

-Izé, el engednél?-rontottam el a pillanatot.

-Ja, persze. Bocsi.-engedett el. Megráztam a fejem mosolyogva. Bementem a konyhába, és benéztem a hűtőbe.

-Na szóval. A hozzávalók alapján, lehet... Egy könnyű, tejszínes leves. Mondjuk, palacsintával?-ajánlottam fel.Még jó, hogy a hűtő tele volt friss hozzávalókkal.

-Palacsinta?-csillantak fel a szemei.Hevesen bólogatni kezdett.

-De csak a leves után, fiatalember.-mutogattam a mutatóujjammal.

-Tessék? Leves? Az meg minek?-háborodott fel.

-Hát mert...-ugyan nem tudom hogy miért, de biztos fontos szerepe van.- Mert csak.- szögeztem le végül.

-Jó.-mormogta, és kezét durcásan körbefonta mellkasán.Odamentem, és megsimogattam arcát.

-Fél tányér. Ha azt megeszed, annyi palacsintát ehetsz, amennyit akarsz.-ajánlottam fel.

-Eszek levest, ha most kapok egy puszit.-vigyorodott el. Megforgattam szemeimet, majd nyomtam az arcára egy nagy cuppanós puszit. x) Nem egedte hogy elhúzódjak, gyorsan viszonozta.

-Na...-csapta össze két kezét. Felkuncogtam.

Előszedtem a hozzávalókat a leveshez. Elmagyaráztam neki, hogy milyen levesre gondoltam.

-Óóó.-csapott a fejére.- De hát az könnyű.-lepődött meg.

-Persze. Miért, mit hittél? Én sem vagyok valami nagy szakács.-nevettem el magam. Aznap, nem ez volt sem az első, sem az utolsó nevetésem. Justin főzéstudományán annyit szakadtam, hogy nem tudtam korrigálni a hibáit. Az egész leves kifutott, ki kellett önteni...

-Jus...Justin.-nevettem még mindig. Már a hasamat fogtam, annyira fájt. Vállam rázkódott, könnyeim potyogtak. Aztán szépen befejeztem, megnyugodtam. Ittam egy pohár vizet. Justin is kért. Mire megittam, és letettem a poharat, megint hangos röhögésbe kezdtem. Az üres poharat a szájához illesztette, és beszívta a levegőt. Így a pohár szája vákum szerűen rácuppant Justin ajkára. Hülyén beszélt, és szaladgált. Tudom, nem egy nagy poén, de akkor ott nagyon jól éreztem magam vele.

-Meki kaját akaroook!-nyafogtam.- Nagyon szeretem.-simogattam meg a hasamat.

-Én is azt ennék. Nem szaladunk el?-kérdezte.

-Aha, jó. Ússzunk pár száz/ezer kilómétert, és fussunk el a legközelebbi mekibe. Hogy nem jutott az eszembe.-csaptam a homlokomra.

-Nem.-rázta meg a fejét.- Van itt a hajón.

-A hajón? Egy luxushajón ey olyan gyorskajálda mint a meki? Persze.-húztam le ötletét.

-De, láttam.-erősködött.

-Oké, vigyél oda.-egyeztem bele.-Várj. Szeretnék valami kénylmesebbet felvenni.-mutattam a magassarkúra. Bólintott.

-Nekem is kéne valami.-vakarta meg a tarkóját.- Bekémkedek!-csillantak fel szemei.

-Szerintem hagyd őket.

-Naa! Észre sem fognak venni.-mondta, aztán kezével fegyvert alkotva elindult.

-Hozz fürdőruhát is!-kiabáltam utána.

-Cssst!-pisszegett le.- Vettem!-suttogott.Nevetve megráztam a fejem, majd bementem a szobámba.

Felvettem a fehér alapon fekete csíkos fürdőruhám. Egy óráig szerencsétlenkedtem a kapoccsal a hátán. Hallottam, ahogy Jus megérkezik.

-Mr. Bond!-kiabáltam ki.-Segítene?

-Itt 007-es ügynök!-lépett be. Ahogy meglátott fürdőruhában, nyelt egy nagyot, majd alaposan végigmért.

-Ha láttál minden négyzetcentimétert, bekapcsolnád?-fordultam meg. Hajamat oldalra tettem, hogy ne zavarja. Aztán hideg, remegő kezekkel bekapcsolta.

-Kész.-tette kezét vállamra.Bólintottam, majd visszaengedtem hajamat, és szembe fodultam vele. Kicsit zavarban voltam, ezért elléptem, és a fekete farmer rövidnadrágért nyúltam. Rávettem a fürdőruhárra még egy fehér inget, amit nem gomboltam be. Cipőnek, egy egyszerű ezüst flitteres papucsot választottam. A hajamat egyszerűen feltűztem.

-Őő, én átöltözök a vendégszobában, jó? -törte meg a csendet.Bólintottam.

Lemostam a sminkemet, és nem tettem fel helyette újat. A mai napon eszméletlen hőség van. Azért mondtam hogy vegyen fürdőruhát, mert úgy gondoltam kaja után mehetnénk a szabadtéri medencéhez.

Mikor végeztem, kimentem. Justin már ott várt. Póló volt rajta, meg a fürdőnadrágja. Majdnem térdig ért, és fekete volt. Néhol fehér minta díszítette. Rajta is papucs volt. A kinti tükör előtt rázogatta a haját, míg be nem állt. Sóhajtottam egyet, mire idenézett. Elmosolyodott.

-Wow. Szexi vagy.-mosolygott féloldalasan.

-Wow.- mondhatnám erre én. Megpillantottam egy hatalmas, fekete bőröndöt.

-Meddig szándékozik Brett nálatok maradni?-vontam fel a szemöldököm. Tudom, hogy észrevették Justint, és beszéltek.

-Hát, beszélni akar veled.-vonta meg vállát.-De indulhatunk?

-Persze.-egyeztem bele. Megfogtam még fehér táskámat, amibe belecsúsztattam mobilom. Amúgy is benne volt a pánztárcám, más meg nem kell.

-Várj.-szaladtam a szobába. A fejemre tettem a napszemcsimet. Visszarohantam.-Mehetünk.

Megfogta a kezemet, és úgy indult el. Valahogy, nem különösebben zavart. Sőt, tetszett. Ujjainkat összefontam, úgy kényelmesebb volt.Félve rápillantottam. Bátorítón mosolygott, majd picit megszorította kezem. A lift felé menet, találkoztunk egy öreg házaspárral. Láttam, ahogy a nő végignéz a hiányos öltözetemen, és összekulcsolt kezünkön. Rosszallóan odasúgta férjének:

-Mit megnem engednek maguknak ezek a fiatalok!-majd megrázza a fejét és gyorsan elhúznak mellettünk. Tekintetemet Justinra irányítottam. Az idős nénin nevetett. Én is elmosolyodtam, és kéz a kézben indultunk ebédelni.

8.rész */Fájdalmas emlékek*/

Hey Guys ! :P :D Megjöttem *-* Viszont, az előző részhez nem kaptam túl sok visszajelzést. 6 komi,nem rossz, és ne haragudjtatok hogy telhetetlen vagyok. Egyszerűen csak annyira jó olvasni a bíztató kommentárokat :D :$ Szóval, 10 komment, és fénysebességgel pötyögöm a részt :P   Luwiiees <3 

U.i: Na és az elmaradhatatlan, Jó olvasást! (:

Odakint, nem találtunk senkit.Bekopogtunk Brett szobájába, de ott sem voltak. A konyhában találtunk egy cetlit.

Chels, JBiebs!

-Ezek nem sz*roznak.-nyögte ki Justin.

-Na igen. Mondjuk, Brett sosem volt annyira visszafogott, már azt hittem beteg, amilyen műsort előadott Ryannél.-szólaltam meg végre.- Azért én sem vagyok semmi.-pirultam el.Felvonta a szemöldökét.

-Na ja. Láttam az Atlanta-Magazin fotót.-nevetett fel. A képen, vaníliás-Martinivel a kezemben táncoltam egy Clubban. Az asztalon. Nem kérdés, anyuci georgiai választói nem voltak elbűvölve.

-Én nem találom már olyan viccesnek.-kezdtem dühös lenni. Nem tudja az okát, akkor meg minek röhög?

-Akkor, miért csináltad?-vágott értetlen arcot.

-Nem magam miatt.-vontam meg a vállam. Egy szót sem ért az egészből.- Akkoriban, a szüleim külön voltak. Brett, én és Tinsley... A trió.-magyaráztam.

-Ki az a Tinsley?

-Tinsley Carmichael. Ő annyira laza. Egyre többet lógtunk hárman együtt. Pasik, cigi, pia... De annyira tetszett az életszemlélete. Szerinte, az élet csak egy játék. Talán ezért nem sérült meg soha. Ugye, mint mondtam, anyuék külön voltak. Szóval, aznap késő délután anyut nem találtam sehol. Bekopogtam a szobájába, de semmi válasz.-nyeltem egy nagyot. Ahogy meséltem, minden emlékem, amit megpróbáltam törölni, visszatért. A sírás határán álltam.Óriási gombóc keletkezett a torkomban. Próbáltam lenyelni mindent, de minden hiába.-Szóval benyitottam. Anya, egy másik pasassal volt az ágyban.-tört ki belőlem a zokogás. Azelőtt, -ahogy már most sem- nem tudtam elképzelni, hogy anya és egy másik pasi. Hogy nem Anyu és Apu.-És visszarohantam a szobámba. Egész délután bőgtem, de aztán Tinsley hívott abba a buliba. Úgy gondoltam, majd leiszom magam, keresek valami pasit, és lesz ami lesz. Mondanom sem kell, nem kellet egy óra, és egyből más lett a hangulatom. Pasik után sem kellett kajtatnom, voltak bőven jelentkezők... Az egyik, nagyon nyomult. Magas, helyes, 20 év küröli volt. Tomnak hívták. Amint, a legkisebb érdeklődést mutattam, a nyelvét szinte ledugta a torkomon. Össze -vissza taperolt. Valahogy annyira leittam magam, hogy sikerült elvonszolnia a wc-ig.-zokogtam még mindig. Ahogy visszagondolok arra az undorító érzésre, amikor Tom nyelve a számban matatott. Az óriási, emlékekkel és fájdalmakkal teli könnycseppek patakként folytak végig arcomon. Justin, magához húzott, beinvitált a nappaliba. Leült, és az ölébe ültetett.Fejemet ráhajtottam a mellkasára. Mit sem törődve azzal, hogy eláztatom pólóját, elkezdte simogatni a hajamat.

-De, ugye... ugye nem...-makogott össze-vissza.Megráztam a fejem.

-Nem történt meg.-nyugtattam. Megkönnyebbülve fújta ki levegőjét.-Szerencsére Brett hazavitt, és hiába nem akaram akkor, mindenről beszámolt anyunak. Pszichológushoz vitt, és többet nem láttam Tinsley-t. Aztán, anyuék megbeszélték a dolgokat, és kibékültek.-fejeztem be történetemet. Justinra nagy hatással voltak a hallottak.-Ugye, most te is megutáltál?-pattantam ki öléből. Sírva, berohantam a szobámba, kettőt fordítottam a záron, és rávetettem magamat az ágyra. Átöleltem a párnámat, és sírtam tovább. A könnycseppek, az ágynemű, a szemem...minden fekete volt a sminktől. Nem hiszem el, hogy ekkora hülye voltam. Justin, egy életre megundorodik tőlem.De valahogy, mégis az ajtómat verte.

-Chels, kérlek szépen, engedj be.-rángatta a zárat. Egyre hangosabban próbált bejutni szobába.- Nem utállak, érted? Sőt... Köszönöm, hogy bízol bennem annyira, hogy ezeket elmondtad. Annyira bátor vagy. A legtöbb csaj, eltitkolta volna, vagy valami.

*Justin szemszöge *

Tovább ütöttem az ajtót. Egyre idegesebb lettem. Mivan, ha butaságot csinál? Majd beláttam, hogy így nem jutok sokra. Csak tőlem is megilyed. Elléptem az ajtótól. Halkan, szinte suttogva vallottam neki.

-Chelsea Vernon. Szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban. Eddig, még soha nem éreztem ilyet. Egyetlen barátnőmnél sem. Egyetlen lánynál sem.-mondtam. Mindent bevallottam neki. Hogy szeretem őt. Márcsak reménykedek, hogy ő is érez valamit.

-És ha csak azért mondod, hogy kimenjek?-kérdezte félénken, kétségbeesetten. Sóhajtottam egy nagyot.

-Gyere ki kérlek. Gyere ki, és megmutatom mit érzek.-válaszoltam őszintén.Lassan, elfordult a zár. Kétszer is. Kinyílt az ajtó, és megpillantottam Őt. Megint rámtört AZ az érzés. Remegek... A szívem vadul dübörög odabennt. Néha csodálkoztam, hogy nem szakadt még ki. Nála először, éreztem a pillangókat a gyomromban. Csak Ő képes belőlem ezt kiváltani, pusztán azzal, hogy van, és látom, és ittvan. Odahajoltam hozzá. Ajkaimat, az övére nyomtam. De nem csókoltam meg. Azzal tönkretenném. Hosszú puszit adtam szájára, majd elhúzódtam. Félve kinyitottam szememet. Gyönyörű mosolyával ismét levett a lábamról.

-Tudod te egyáltalán, mit váltasz kibelőlem, mikor mosolyogsz?-vágtam fájdalmas arcot. Csak annyit suttogott:

-Azt, amit te belőlem.- majd lehajtotta a fejét. Ha egy mosolyától ilyen izgatott leszek, ettől a választól... meg sem tudom fogalmazni, mit érzek. Öröm, izgatottság, kíváncsiság... Akárcsak karácsonykor, mielőtt letépném a papírt a dobozokról. Magamhoz szorítottam. CSAK öleltük egymást.

-Köszönöm.-hálákodott.

-Mégis mit?-nevettem fel.

-Hogy vagy.-mosolygott. Abban a percben, egymás karjaiban, annyira boldog voltam.

7.rész */ Tipikus pasi */

Sziiiasztoook drágaságaim!! Hogy vagytok?? Én fel vagyok pörögve, ugyanis 0:47 van. Azaz: KARÁCSONY NAPJAA, DEC. 24.-e !!!! Boldog Karácsonyt mindenkinek. :P <3 !! Újévet nem kívánok még, hisz' úgyis hozok addig még részt. Na igen, a rész. Nekem, az most viszonylag tetszik, bár nem tudom ti hogy vagytok vele. Tudjátok mit?:P Kommentbe áruljátok el nekem :D Ééés, én megpróbálok holnapután duplarészt hozni, ha ti cserébe sok kommentet írtok, oké? :P Áll az alku? :D Na nem rizsázok, itt a rész x)

Olyan közel volt hozzám, hogy arcomon éreztem a leheletét.A szívem vadul vert odabent, azt hittem nem bírom tovább. Kétféleképpen szüntethetem meg. Vagy megcsókolom, vagy hagyom magamat kínozni. Azt hiszem, mazoista vagyok.Nehezen, de elhúztam a fejemet. Viszont egy puszit nyomtam az arcára. Homlokát az enyémnek támasztotta. Belenéztem mogyoróbarna, csillogó szemeibe. Nem lett volna szabad, mert elvesztem tekintetében.

-Sajnálom.-suttogtam.-Még nem megy.-ráztam meg a fejemet. Akár mennyire fáj, úgy érzem így helyes. Ha tényleg szeretne tőlem bármit is, meg kell hogy értse. Halkan felsóhajtott.

-Nem baj. Viszont remélem, hogy egyszer majd megcsókolsz. Szerelmesen, boldogan, őszintén.-mondta lágy, vágyakozó hangon.A szívem szakad meg érte... Finom puszit lehelt homlokomra, majd elhúzódott. Halványan elmosolyodott, majd belépett a szobába. Ryan és Brett szinte kiestek az ajtón. Hallgatóztak volna?

-Justin.-szóltam utána. Visszafordította fejét, és kíváncsian nézett rám.Tulajdonképpen semmit nem szerettem volna, csak látni akartam arcát.-Nem fontos.-ráztam meg a fejem, majd halkan felnevettem. Ő is elmosolyodott, és végleg eltűnt a fehér ajtó mögött.

-Naa? Mivolt? Megcsókolt?-támadott le barátnőm, mikor meggyőződött róla, hogy hallótávolságon kívül vagyunk.Megforgattam szemeimet. Lehúztam a kártyát az olvasón, és beléptem a szobába.

-Megcsókolt volna, de elhúztam az arcom.-vontam meg könnyedén a vállam.Leesett állal bámult utánam.

-Mivan? Justin Drew Bieber meg akart csókolni, de te nem hagytad? És ilyen nyugodt vagy? Nem értelek.-nézett elkerekedett szemekkel.Dehogy vagyok nyugodt...

-Szivem, nyugodj meg.-próbáltam nyugtatni.-És veletek mi volt?-vágtam le magam a kanapéra.Ő is ráült, mire törökülésben helyezkedtem el.

-Megbeszéltük, hogy mindketten érzünk valamit...Úgyhogy párszor randizgatunk, aztán majd eldől.-mosolyodott el.-Szereted?-kérdezte őszintén.Felsóhajtottam.

-Nem tudom. Kedvelem Őt. De nem tudom, hogy ÚGY kedvelem-e . Nem akarom sem Justint, sem magamat megbántani. Úgy érzem, várnom kell még.-sütöttem le tekintetem.

-Miért nem próbálod meg?

-Drágám, ha az olyan egyszerű lenne...-merengtem el.

-Miért ne lenne egyszerű? Ha meg sem próbálod, honnan tudod?-nézett mélyen a szemembe.

-Tulajdonképpen, amíg én sem tudom mit akarok, miért próbálkozzak? Miért sérüljek meg feleslegesen, ha nem muszály?-kérdeztem fennhangon...

-Ez rossz hozzáállás. Ha sosem sérülsz meg, sosem élsz igazán.-simított végig kezemen. Igaza van, valamennyire. Megvárom, mit lép a fogadásunk után. És ha akkor is próbálkozik, azt hiszem hagyni fogom, hogy közeledjen.

-Köszönöm.-borultam a nyakába.Visszaszorított, majd elengedtük egymást. Rápillantottam az órára. Dél van.-Reggelit ebédre?-mosolyodtam el. Heves bólogatásba kezdtett.Kopogtak.-Hagyd csak, megyek.-pattantam fel.

Justinék álltak az ajtóban.

-Helló.-mosolyodott el.

-Sziasztok.-tártam ki az ajtót.-Hát ti?

-Gondoltuk, ebédelhetnénk együtt.-vonta meg a vállát Ryan.Kinéztem a folyosóra.

-Chris?-vontam fel a szemöldököm.

-Ő még fiatal, így anyáékkal lóg.-nevette el magát Justin.Vigyorogni kezdtem. Beinvitáltam őket a nappaliba, ahol pár perce még a legjobb barátnőmmel folytattuk csajos dumálásunkat.

-Éss..-szólaltam meg.- Mit is kéne felvennünk erre a kis "ebédre"?-kérdeztem zavartan.

-Gyere.-ragadta meg Justin a karomat.-Segítek öltözni.-mosolyodott el. De ez a mosoly nem olyan szokásos volt. Ez, olyan tipikus rosszfiús mosoly volt.

-Mármint, kiválasztani, hogy én EGYEDÜL mit veszek fel, igaz?-javítottam ki. Az ´egyedül´ szócskát gondosan kiemeltem.Lehajtotta fejét, mire elnevettem magam. Beállt a gadróbomba, és leakasztott pár ruhát.

-Ez.-nyomott a kezembe egy ejtettvállú, fehér, elegánsabb felsőt.-Ezzel.-tett rá egy fekete Louis Vuitton cicanacit. Aztán a cipőimhez sétált.-Szép gyűjtemény.-nevette el magát.

-Kösz.-mosolygtam én is. Mutatóujjára akasztott egy pár fekete lakkosabb Jimmy Choo magassarkút. Meglengette orrom előtt, és kiskutyaszemekkel meredt rám. Elég magas sarka volt...Végül megforgattam szemem, és megfogtam a cipőt. Diadalmasan vigyorgott.

-Tudod,-néztem rá a ruhákra.-nagyon jó ízlésed van.-dicsértem meg. Most nagyon büszke volt a fejére, az biztos. Mégis csak szerényen, elpirulva mormogott egy köszönöm-öt.

-A fehérneműt is kiválaszthatom?-szaladt oda a fiókomhoz.

-Már kérni akartam.-kuncogtam fel.Tipikus pasi... Egy fehér csipkés melltartót dobott az ágyra.Bugyinak, természetesen egy szintén fehér, masnival díszített tangát választott.Megszaglászta...

-Hülye.-vettem ki a kezéből.Röhögni kezdtem rajta...

-Megtarthatok egy melltartót?-kezdett kotorászni a fiókomban.

-Felőlem.-vontam meg a vállam.-Csak ne mondd senkinek, hogy az enyém.-nevettem fel.

-Csak a macimnak.-terült el egy széles vigyor az arcán.

-Najó, neki belesúghatod a fülébe...-egyeztem bele. Mosolyogva megráztam a fejemet, majd bementem a fürdőbe átvenni a cuccokat. Hamar megvoltam vele. Kimentem a szobába. Justin az ágyamon feküdt, és a kispárnámat szorongatta.Azt, amit otthonról hoztam. Rózsaszín, selyem kispárna.Oda sétáltam ahoz a dobozkához, amikben a fülbevalók voltak. Most egy elegáns, Swarowski fülbevalót tettem bele a fülembe. Csuklómra helyeztem rózsaszín playboyos órámat, ami jól passzolt a szetthez. Neki álltam sminkelni. Szemceruza, Tus, Spirál, ezüst Szemhéjfesték, szájfény, és kész. A tükörből Biebs-re pillantottam. Alaposan körbenézett a szobán. Felálltam, és felé fordultam. Csak akkor vettem észre, hogy szinte egymáshoz öltöztünk. Rajta fekete csőfarmer, fehér pólóval, fekete Suprával. Nyakában lógott a kihagyhatatlan "dögcédula."

-Jól nézel ki.-mosolyodott el.

-Köszi. Tudod, jó a stylistom.-kuncogtam fel. Kezét az enyémre simította. Én, inkább elhúztam, és belékaroltam. Felpillantottam rá. Még mindig mosolygott.

-Mehetünk?-nézett rám.

-Persze.-indultam meg az ajtó felé.

6.rész */Pusziból csók. Ész vagy szív?*/

 Csokissárgarépa *-* x) Meghoztam a kövit. Ismét nagyon köszönöm a kommenteket! :D :P Ugye mais kapok? *bociszemek*xD  A rész? Hát az....Elmegy.:D Jó olvasást drágáim <3 xoxooo

Érdeklődve hallgatta az ötletemet. Mikor végeztem, ennyit mondott:

-Ez hülyeség.-nevette el magát.

-Jól van na. Fejben jobban hangzott.-mosolyodtam el énis.

-Egyszerűen beszélj Ryannel, én meg Brettel.-vonta meg a vállát.

-Oké. Ez jobb ötlet, mint az enyém.-pirultam el.

-Nekem a tiéd is tetszett.-hajolt közel hozzám. Egy puszit nyomott az arcomra. Visszahajolt, és rámkacsintott. Ezt most csak a fogadás miatt csinálja, vagy komolyan gondolja? Nem értem őt. Nem baj, ha megnyeri, a vacsorán és utána úgyis eldől. Csak, addig nem akarom beleélni magam. Vagy, lehet hogy már bele is éltem? Szinte éreztem, ahogy vörösödök. A pulzusom az egekbe szökött. Azt hiszem, észre vette zavarodottságomat, mert elmosolyodott.

-Akkor, majd átmegyek ha felöltöztem.-mondta halál nyugodtan. Aztán hallottam egy kevésbé nyugodt, női hangot.

-Justin! Mit csinálsz te félmesztelenül? Még megfázol.-szaladt ide egy 35 év körüli, barnahajú nő.

-Anyuuuu.-nyafogott Justin.

-Mars befelé, öltözz fel!-parancsolta.-Amúgy szia.-mosolyodott el.-Pattie Malette vagyok.-nyújtotta a kezét.

-Chelsea Vernon.-ráztam meg.

-Tudom drágám.-nevette el magát. Hát, úgy tűnik kezdek híres lenni. xD - Honnan ismered a fiamat?-kérdezte érdeklődő hangon.

-Nemrég ismerkedtünk meg itt, a hajón.

-Ez csodálatos.-simított végig az arcomon. Oldalra billentette a fejét, és úgy tanulmányozta az arcom.-Sok boldogságot.-szólalt meg örömteli hangon. Mivan? Miért beszél úgy, mintha összeházasodnánk? Még csak nem is járunk.

-Őőő, köszönöm, de nem járunk.-mondtam kicsit zavartan. Bement, körbenézett, majd az ajtóban megállt. Velem szemben állt.

-Értem. Akkor, majd pár hét múlva mondom.-nevette el magát.Értetlen fejet vágtam.-Kicsim, látom hogy néz rád. Azon kívül, napok óta úgy viselkedik, mint aki szerelmes. És már értem, miért.-mosolygott ravaszul. Számomra kicsit kellemetlen volt a beszélgetés. De, nem tagadom, nagyon jól esett az utolsó előtti mondata.

5.rész */Másnap, enyhén másnaposan */

Húúú srácok.:P Köszönöm a kommenteket (: :$ A félreértéseket elkerülvén, nyilván nem 2 üveg pezsgőtöl rúgtak be öten. x) Mindegy. Na a mostani részre, bátran állíthatom hogy sz*r. :S Rövid, és uncsi, és...és...stb. xD Azért remélem olvasható :D Csokispusziii PP

A zuhany alatt kezdtem megnyugodni. Talán kicsit túlreagáltam ezt az egészet. De akkor is! Nem lehet ennyire egoista beképzelt majom. Megmostam a hajamat is, annak ellenére, hogy tegnap este is mostam. Úgy is kétnaponta szoktam, most csak nem árt meg. Már öblítettem ki belőle a sampont, amikor halk kopogásra lettem figyelmes. Elzártam a vizet, magam köré csavartam egy fehér türcsit, és kinyitottam.

-Szia.-suttogott. Óriási, barna szemei most még lélegzetelálítóbbak voltak. Ugye nem kell részleteznem, ki volt az? Elmosolyodtam.

-Mit szeretnél?-döntöttem fejemet az ajtófélfának.Még mindig mosolyogtam. De most mérges akarok rá lenni. Mérges, mert csak magával foglalkozik. De ha utána, csillogó szemekkel és angyali mosollyal jelenik meg, hogy haragudjak rá?

-Csak, az szeretném kérni, hogy ne haragudj. Talán igazad van, önző vagyok.-hajtotta le fejét. Most miért csinálja? Mindjárt elsírom magam.

-Nem a te hibád.Én reagáltam túl, elvégre sztár vagy. Van mire büszkének lenned.-ismét visszanézett szemeimbe. Nyelt egy nagyot, és elkerekedett szemekkel meredt rám. Tüntetőleg megrázta a fejét.

-Nem, dehogy is. Nem vagyok különb senkinél.

-Mindegy. De ha bocsánattal tartozol valakinek, az nem én vagyok, ugye tudod?-váltottam komolyra a szót. Eddig is őszintén beszéltünk, de tényleg nem engem bántott meg.

-Tudom. Ryantől már bocsánatot kértem.-Közben kisétáltam a szobámba.

-Jólvan. Majd még beszélünk.-mosolyodtam el.

-De ugye akkor nem haragszol rám?-kérdezte. A hangja, kicsit megremegett, és zavartan rám pillantott.

-Nem, dehogy haragszom.-öleltem át. Majdnem leesett a törölköző, de időben elkaptam. Krágoktam egyet, jelezve, hogy most már kimehet. Nem vette az adást.-Biebs, mostmár kimehetsz.-nevettem el magam.

-Biebs?-vonta fel szemöldökét.Megrántottam a vállam, mire elmosolyodott.-Megtennéd, hogy mindig így hívsz?

-Meg, ha most kimész.-fordítottam hátat, és a fehérneműs fiókomhoz sétáltam.-Vagy végig akarod nézni?-dobtam a tiszta fehérneműt az ágyra.

-Azt...Azt hiszem...én....kimegyek.-mutogatott az ajtófelé, de közben még mindig bámult. Alaposan végigmért, aztán hátatfordított és kiment.Felöltöztem. Felkaptam egy csőfarmert rózsaszín converse cipővel, és pink toppal. Kifésültem a hajamat,megszárítottam, és hagytam enyhén hullámosan. Nem sminkeltem ki magam,egyedül egy kis alapozóval próbáltam el tűntetni a tegnap éjjel nyomait. Kinnt Brett frissen megfürödve kávézott a konyhában. Úgy nézett ki, mint egy zombi. Mellesleg én sem néztem ki jobban. De látszott hogy valami nyomasztotta. Arca meg volt feszülve, idegesen kortyolgatta a maradék kávét.

-Minden oké?-kérdeztem aggódva.

-Én..Én nem tudom.-rázta meg a fejét. Tovább bámult a semmibe.

-Hé, mitörtént?- kérdeztem én is egyre idegesebben.

-Csókolóztam.-nyelt egy nagyot.- Ryannel.-folytatta.

-De hát ez jó nem?-vidult fel az arcom.

-Nem tudom. Nekem...Nagyon tetszik. De mi van ha ő nem kedvel, csak az alkohol hatására tette? Elvégre, ő olyan helyes,és jófej és...-sorolta aggodalmait.

-Ezt most fejezd be, Brett Lenore Messerschmidt. Te egy belevaló, elképesztően szexi és kedves csaj vagy. Ha mégegyszer kimered ejteni a szádon, hogy egy pasi jobb nálad, nem lesz jó vége, világos?-mondtam komoly arccal. Halványan elmosolyodott.

-Mint a nap.-bólintott.De nem hagyhatom annyiban. Kiviharoztam a szobából, és... Mit is mondott Justin, melyik az övék?

"Haver, a miénk hárommal odébb van."-visszhangzott a fejemben. Elkezdtem rohanni. Vadul dörömbölni kezdtem az ajtón.

-Szia.Mi olyan fontos?-nyitott ajtót Justin.Megszólalni sem bírtam. A egyszál törölköző volt a csípőcsontjánál "megkötve."

Vajon ő is ezt érezte fél órával ezelőtt?

-Hahó.-intett a szemem előtt.

-Őőő, bocsi. Szóval, Ryan és Brett...-kezdtem el.

-Csókolóztak. És Ryan kivan, hogy nem elég jó a csajnak.-vette át a szót.

-És Brett meg ki van akadva, hogy nem felel meg Ryan-nek.-bólogattam helyeslően.

-Hát, valamit azért tennünk kéne.-vakarta meg a tarkóját.

-És én már tudom is, hogy mit.-mosolyodtam el.

4. rész */ Maradsz a seggeden */

Wááá Angyalkáim :P x) Meghoztam a következőt :$ Remélem tetszik majd. Szerintem, elmegy. Szeretnék ehhez is komikat kapni ^^ (kiskutyaszemek) :D Köszönöm az előzőhez kapottakat! =) Jó olvasást :P   xoxo <3

*Chelsea szemszöge *

3. rész *//Fogadalom*/

Csoki gyerekek! (: Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, annyira szeretném ha ma is számíthanék ennyire :$ A bíztatást is köszönöm <3 Viszont EZ most tényleg nem lett érdekes... De igyekszem! :P Pusziii és Jó olvasást (: ;)

Az egész vacsora halálosan unalmas volt. Bár, én és Brett feltalátuk magunkat a zöldborsó-pöckölgetéssel, a szülők ezt a dedós örömöt is elveszik. Najó, talán szépen fogalmaztam, mikor azt írtam pöckölgettük...Tulajdnképpen marékkal szórtuk egymásra nagy röhögés közepette... Majdnem kitettek minket,de anyáék fizettek, és a "károkért" elég nagy borravalót hagytak ott. :"Đ

-Ide sem jövünk többet.-nevettünk kifelé jövet Brettel.Anyáék is csak röhögtek rajtunk, hogy ekkora hülyék vagyunk. :$

-És mi a tervetek estére?-kíváncsiskodtak. Ha elmondanánk Justinékat, tuti percenként hivogatnának, vagy más hülyeséget csinálnának.

-Pihizünk.-vágta rá Brett.Kár volt, mert ugyanakkor én rávágtam, hoy csajos este. Aztán ezt fordítva...

-Csajosan pihizünk, maszkot teszünk fel, dvd-zünk, ilyesmi.-válaszoltam lazán.

-Ja.-bólogatott Brett.

-Mi viszont szeretnénk pihenni, ne zaklassatok este,jó drágám?-simogatta meg az arcomat. Hát, persze, az volt a tervem, hogy a nyakukon lógva akarunk kártyázni...x)

-Jólvan, de akkor ti se minket.-mutattam végig mutatóujjammal rajtunk mosolyogva. Bólogattak, majd elindultak az egyik lift irányába. Mi a másik felé rohantunk. Negyed kilenc van,és még át sem öltöztünk... Mikor kinyílt a lift ajtaja a mi emeletünknél, odafutottunk a szobaajtóhoz. Berontottunk, és mindketten siettünk a fürdőszobába.

Lemostam magamről a sminket, meg mindent.. Aztán a csipkés fehérneműmre húztam egy sima fekete cicanacit. Felkaptam egy toppot, és arra egy inget.Azt megcsomóztam a hasamnál, és a hajamat felfogtam. Egy két kósza tincs kikandikált, de jól nézett ki. Az ing színével megegyező topánkát vettem fel. Szemceruza, spirál, szájfény,parfüm...

Aztán kimentem a nappaliba, és tárcsáztam a szobapincért. Kicsöng...Megint..

-Miben segíthetek?-vette fel egy férfi.

-Jó napot. Rendelni szeretnék.-szóltam bele.

-Igen, mondja.

És elsoroltam az ét- és itallapról a kívánságokat. Rengeteg csoki, gumicukor, chips...Aztán Kóla, meg rendeltem pezsgőt is. 2 üveggel, elég lesz. Közben barátnőm is megjelent. Rajta is cicanaci-topánka kombináció volt, de hosszított fehér felsővel. Annyira hasonlítunk...:P

Kopogtak. Természetesen Brett már rohant az ajtóhoz. Csalódottan vezette a nappaliba a szobapincért.Letették a dolgokat.

-Mennyivel tatozom?-hoztam oda a kártyámat mosoyogva.Elég helyes volt a pincér fiú. 18-nak saccoltam.Magas, barna szemű,barnahajú...

-Hagyja csak, majd a szüleivel rendezzük.-legyintett egyet.

-Csak azt ne!-kiáltottam fel.-Mármint, én szeretném fizetni.-nyújtottam oda a bankkártyám.Bólintott, és elvettete. Végighúzta valamilyen izén...

-10-zzel többet vegyen le.-mosolyogtam még mindig. Nem tehetek róla, de ha ránézek mosolyognom kell. Nagyooon helyes :P :$.

-Köszi. Nem tegeződhetnénk? Mármint, az egyszerűbb lenne.-vakarta meg a tarkóját.

-Jóötlet.-nevettem el magam.Intett egyet, majd kisétált az ajtón.

Elrendezgettük a cuccokat. Szinte pont mikor végeztünk,megint kopogtak. Ismét barátnőm rohant ajtót nyitni....x) Mosolyogva vezette karonfogva Justint...Megforgattam a szemeim. Mögöttük még két srác jött. Szegényeket, Brett le se sz*rta...:D Odamentem, és beléjük karolva húztam őket a nappaliba. Justin, elég érdekes fejet vágott... Szótlanul leültünk a földre.

-Egyébként Chelsea Vernon vagyok.-nyújtottam a szobában a kezemet.

-Mármint, az a Vernon?-kérdezte elkerekedett szemekkel.

-Az. Elizabeth Vernon lánya.-mosolyodtam el.

-És..Ti pediiig.-gondolkodtam hangosan.

-Chris Beadles.-mutatkozott be az egyik. Fiatalabb volt nálunk, de helyes volt...(:

-Ryan.-mondta a másik-Butler.-tette hozzá mosolyogva.

-Én meg Justin.-kapta fel vigyorogva a fejét.-Bieber.-tettük hozzá kórusban, unott hangon.Műdurcázva, keresztbe font karokkal elfordult...

-Naaaa. Neharagudj.-mondtam, és elővettem a lehető legédesebb mosolyomat.Elvigyorodott.

-Nem haragszom.

*Justin szemszöge*

-Nem haragszom, feltéve ha megismerkedünk.

-Őhm, oké.-mondta kissé meglepetten.-Egyébként kértek inni?

-Aha, valami jöhet. Mi van?-kérdeztem vissza.

-Kóla, pezsgő,..-kezdte sorolni.

-Pezsgő?-kaptam fel a fejem.Bólintott.-Azt kérek.-kértem csillogó szemekkel.Mindekni azt kért. Nemsokára egy tálcával, rajta 5 pezsgőspohárral tért vissza. Aztán mégegykör, és mégegy... Már a földön fekve nevettem. Az volt a legviccesebb, hogy senki sem tudta, min nevetünk...

-Üvegezünk?-kérdezte a nevetéstöl vörös fejjel Ryan. Bólogatni kezdtünk.

-Én kezdem!-kiáltott fel Brett.Pörgetett...És Chels-nél állt meg.-Felelsz vagy mersz?

-Felelek.

-Bejön a pincérsrác?-kérdezte szemöldökét húzogatva. Kapkodtam a fejem, hol Brett-re, hol Chels-re nézve. Mivan? Milyen pincérsrác?

-Aha.-nevette el magát.Hé, álljunk csak meg! Ez nem fair! Meg kell néznem magamnak azt a srácot.Aztán Chelsea forgatott. Nálam állt meg. Kicsit izgultam :P

-Felesz vagy mersz?-mosolyodott el csábosan.

-Felelek.

-Hány lánnyal csókolóztál már?-tette fel kérdését. Ha én azt tudnám... Elég sokkal. Kicsit szépítek.:|

-Olyan...6-7 lánnyal.-húztam a számat. Több volt. Sokkal. De nem akarom, hogy azt higyje kihasználom...Mert, nekem egyre jobban tetszik.Bólintott. Tovább forgattunk. Már fél órája játszottunk, amikor Ryan rám pörgetett.

-Haver, felelsz vagy mersz?

-Merek.-mondtam ki. Lehet, hogy nem kellett volna...

-Csókold meg Chelseat.-mosolyodott el gonoszan. De, én örültem neki.

-Srácok, kérlek ne.-nézett kétségbeesetten.-Én...Én a legutolsó barátomnál úgy döntöttem, hogy...innentől CSAK szerelemből csókolózom.-pirult el. Ez nagyon bejött. Maga a lány is... Chelsea olyan, olyan ártatlan. Most megfogadom, hogy ha valaha is lesz esélyem nála, vigyázni fogok rá. Örökké.

2. rész */Hemingway...*/

Haliiii (: Meghoztam a második részt. Nem túl eseménydús, de ma igyekszem jobbat írni.:D Köszönöm a kommenteket!! ^^  Remélem ma is kapok. :$ Jó olvasást!! <3

Már az ajtó előtt álltunk, mikor meghallottam hogy nekünk kiabálnak.

-Hahóó!! Lányok!-futottak ide.Persze, ki más mint a Bieber-banda.Lassan megfordultam, és felvontam a szemöldököm.

-Mit csináltok?-kérdezte az egyik, kicsi felháborodottsággal. Azt hiszem, Ryan.Brett régen mutogatott nekem képeket róluk, nagy örömömre. x)

-Mit csinálnánk? Készülnénk bemenni, ha engednétek.-magyaráztam tagoltan. Nem értem mi bajuk.

-De ez a mi szobánk.-vágott egy furcsa fejet. Megnéztem a "kártyát", és az ajtón lévő számot.

-Nem hiszem. Biztos?- kérdeztem tőle. Ők is megnézték a kártyájukat.

-Haver, a miénk hárommal odébb van.-szólalt meg Justin.-De szívesen beköltözünk hozzátok.-húzogatta szemöldökét. Elnevettem magam. Elég hülyén nézett ki így...

-Na sziasztok.-léptem be új otthonomba. Kicsit visszahőköltem, a "szoba" látványától... Óriási. Körbefutottam az egészet. Két háló, meg egy vendégszoba, mindegyikbe óriási plazma tv... Mindegyikből nyílt fürdőszoba, és gadrób is. Azon kívül volt még egy közös fürdő, jacuzzival, meg mindennel. A nappaliban is nagy tv, dvd, xbox.. (nem értem minek :D) A konyha Amerikai stílusban volt megcsinálva, gyönyörű márványpulttal. Közben barátnőm is körbejárta.

-Biztos hogy nem az övék?-fordult körbe. Börőndök voltak a nappaliban. Azonnal felismertem a fehér bőröndjeimet rózsaszín virágmintákkal.

-Nem hiszem. Ha csak nem rossz kulcsot adtak, és rossz helyre hozták a bőröndöket.-húztam a cuccaimat az egyik hálóba. Halvány lila falak, hófehér bútorok...A szőnyeg is fehér volt. Óriási franciaágy, szintén fehér ágyneművel.

-Ez fantasztikus.-suttogtam, és belefeküdtem új ágyamba...

Elkezdtem kipakolni a cuccaimat. "Röpke" 3 óra alatt otthonossá varázsoltuk az egész helyet.

A nappaliban, miután végeztünk,szinte másodpercre pontosan sójajtottunk fel. Mindketten elnevettük magunkat. Megcsörrent a telefonom. Ke$hától volt a Take It Off...

-Igen?-vettem fel.

-Szia drágám.-szólalt meg anya.-Kipakoltatok?-érdeklődött.

-Igen, pont most végeztünk.-rogytam le a kanapéra.

-Akkor hétkor találkozzunk az étteremben.-adta ki az utasítást.

-Igenis. Várj... Melyikben a sok közül?-kérdeztem kétségbeesetten. Hallottam a vonal végéről, hogy mindenki nevet. Az én őseim, Brett szülei...-Ki vagyok hangosítva?-háborodtam fel. Még jobban nevetni kezdtek.

-Ne aggódj. Az van ráírva dőlt betűkkel, hogy Hemingway.

-Jaaa, viágos.-mondtam értelmes hangon. Persze nem tudtam hol van xD

-A 15. emeleten.-világosított fel.

-Jó, ottleszünk. Szia.-köszöntem el, és meg sem vártam, míg ő is köszön, csak kinyomtam. Sóhajtottam még egyet, de ez nem a "végrekészenvagyunk" sóhajom volt. Sokkal inkább "semmikedvemazősökkeljópofizni" ...

-Na?-kíváncsiskodott Brett.-Mit akartak?

-Étterem, hétkor, Hemingway, 15. emelet.-kezdtem sorolni. Szerencsére értette.

-Muszáály?-nyafogott.

-Ühüm.-bólogattam.-Figyelj, derítsük már ki, hogy ez olyan 'pucos' étterem, vagy gyorskajálda.-néztem rá kétségbeeseten.Válaszként felpattant, és az ajtó felé indult. Én egy kicsivel később indultam. Már csak azt hallottam, hogy beszélget valakivel.

-Hallod, a Hemingway az előkelő vagy laza étterem?-kérdezte valakitől. Odasétáltam. Két barna szempárral találtam szembe magam. Persze hogy Justinéval. Vártam hogy válaszoljon, de ő csak bámult a szemeimbe. Kezdtem kissé kellemetlenül érezni magam.

-Őőő, helló.-makogtam. Azt hiszem visszatért az élők közé.

-Szia.-mosolyodott el.

-Szóval?-nézett rá Brett.

-Mi szóval?-nézett rá értetlenül.

-Azt kérdeztem, hogy a Hemingway előkelő vagy laza étterem?

-Jaaa. Előkelő.-adta válaszát.-Egyébként egyedül vagytok itt?-lepődött meg.

-Nem.-ráztam meg a fejem.-Ősökkel.-forgattam meg a szemeim.

-Mi is.-húzta mosolyra a száját.-Csajok, mit szólnátok, ha a vacsi után átmennénk? Vagy ti jöttök?-kérdezte reménykedve. Brett csillogó szemekkel nézett rám.Mosolyogva bólintottam neki, jelezve hogy jöhetnek.

-Gyertek ti. Kilenckor.-válaszolt.

-Király. Na lépek, a mi szüleink is elrángatnak valahová. Sziasztok.-futott a szobájuk felé.

-Szia.-köszöntünk el. Valahogy izgatott voltam az este miatt. Nyilván nem a szülők miatt, sokkal inkább...Justinék miatt.

*/ Előzmények */

Haliii! A nevem Chelsea Vernon. 17 éves vagyok, és Atlantában élek. 14 éves koromig Kanadában éltünk, de anya miatt el kellett költöznünk. Ő Georgia állam vezetője. Apa ingatlanozik világszerte, úgyhogy vele is keveset találkozok. Amióta itt vagyunk, Brett Messerschmidt a legjobb barátnőm. Velem egy idős, és már annyira ismerjük egymást, hogy simán befejezzük egymás mondatait, és a vicceknél még a poén előtt elnevetjük magunkat.

Reggel, fél 7 körül megjelentek a nap első sugarai. Chelsea még egyik oldalárol a másikra fordult álmában. Pontosabban fordult volna, ha a nap hagyná. Finoman simogatta arcát, ami máskor jól is eshetne, de nem most. Mint minden lány tudja, hogy a csajos 'pizsibulik' nem érnek véget hamar. De ez a parti nem a tipikus "pasikibeszélő" buli volt. A két lány az Európai nyaralásukat tervezte. Brett szülei kitalálták, hogy a Vernon és a Messershmidt família együtt nyaraljanak egy másik Kontinensen. Csoda, hogy Chels elfoglalt szülei szakítanak rá pár hetet. Természetesen Brett és Chelsea együtt kapnak egy lakosztályt a hajón, távol szüleikétől.

*Chels szemszöge*

Nem bírtam tovább, kómásan felültem az ágyamban. Csak akkor vettem észre, hogy Brett már fennt volt. Szorgalmasan chatelt valakivel.

-Hát te? Ilyen korán?-kérdeztem két ásítás közben.

-Jó reggelt. Ja, nem tudtam aludni. Francos nap.-hunyorított az ablakra.-Ugye nem én ébresztettelek fel?-megráztam a fejem.

-Kivel dumálsz?-kíváncsiskodtam.

-Anyuval. Délelőtt már elmennek csekkolni a jegyeket a te anyuddal. Meg előreviszik a csomagokat.

-Már is? Dehát ráérnének bőven velünk jönni.-csodálkoztam.

-Ja. De ők is izgatottak.-nevette el magát. Én is elmosolyodtam.

-De tagadják.-néztem rá.

-Persze. Egyébként remélem valami helyes pasi befigyel majd.-sóhajtotta.

-Talán olasz.-foytattam ábrándozását.-Léptem zuhanyozni.-pattantam ki az ágyból.

-Énis.-dobta az ágyra telefonját.

Fél óra múlva kész lettem mindennel. Kivasaltam hosszú szőke hajam. Örülök, hogy elmentem Los Angelesbe anyu tesójához, hisz így szépen lebarnultam. Különösen jó nézett ki a szőke tincseimhez. Elkezdtem felvenni a gondosan kikészített ruháimat. Csupán fekete csőfarmer, kék topp, kék magassarkú. Az anyaga olyan volt, mintha selyemből lenne. Elöl nyitott volt, látni lehetett frissen pedikűrözött lábujjaimat. Beletúrtam a hajamba, és KissKiss szájfényemmet végig húztam alsó, majd felső ajkamon. Kimentem a fürdőből. Barátnőmön szinte ugyanez volt, csak a farmer sima kék volt, és fekete topp magassarkúval. Szépen kihangsúlyozta gyönyörúen vörös haját, ami kleopátrásra volt levágva.

-Indulhatunk?-kérdezte izgatottan.

-Indulhatunk.-válaszoltam drámaian.

*A kocsiban *

-Miiiiikor ééééééérünk mááár oda?-nyafogtam apunak.-Már egy óraja itt dekkolok ebben a hülye kocsiban.-kezdtem el hisztizni.

-Csak keveset aludt-nyugtatta barátnőm aput. Ő egy megértő bólintással jelezte, hogy tudja.

-Nézzetek egyenesen előre.-utasított Brett apja. Mindketten, hátulról próbáltunk előre nézni, ki az üvegen. Már ott volt a kikötő. Óriási luxushajót vettem észre.

-Az?mutattam rá tátott szájjal, miközben kiszálltam az autóból.

-Az.-mosolyodott el apa. Visítva rohantunk Brettel a hajó fele.Megpillantottam anyuékat.

-Na, mehetünk?-kérdezte anya mosolyogva. Heves bólogatásba keztdünk, mire a két ő és Brett anyja elnevette magát.Idő közben apáék is beértek minket, és együtt tartottunk boldogságunk kulcsa felé.

A hajó eszméletlen volt. Pontosan 20 emelete volt. A porta szerűségnél megkaptuk a kulcsokat. A mi szobánk a 16. emeleten volt.Egyébként az első 8 emelet végig az ember kényeztetésére szolgált: voltak bárak, éttermek, kozmetikák, külön masszás helyiségek... egyszóval minden volt. A lift hangos sípolásba kezdett, ami azt jelezte, hogy megérkeztünk.

Végignéztem a folyosón, és az ajtókon végig futott a szemem.

-Az a miénk!-kiáltottam fel, és elkezdtem előre szaladni.

-Chels gyereide!-suttogott Brett. Kicsit megilyedtem, de visszamentem.

-Miaz?-kérdeztem normál hangerővel.

-Csssst.-csitított.-Ott van Justin Bieber...-muatott jobbra.Oda néztem. Tényleg ő volt, meg pár vele egykorú srác. Megfofgattam a szemem, és húzni kezdtem barátnőmet a szobánk felé...